1870. szeptember 20-án az olasz királyi csapatok áttörésével vége lett a pápai uralomnak Rómában, s új korszak nyílt meg a város életében. A királyság Rómát korszerű fővárossá akarta tenni, hatalmas épületek születtek ennek jegyében. Ekkor szabályozták a Teverét is. Sok antik és középkori értéket eltűntettek, ráépítkeztek, s az értékek a föld mélyére kerültek. Egy egész városrész lebontásával a tízes évek elején épült fel a hatalmas Vittorio Emmanuel Emlékmű (Memorial), a Piazza Venezia és a Capitolium mellett, márványnál is vakítóbb fehér mészkőből. 1929-ben 1930-ra már 900 000-en laktak a városban.

1922. október 28-án fasiszta csapatok vonultak be Rómába (marcia su Roma). Mussolini álma a régi Római Birodalom feltámasztása volt, s az olasz fővárost a világ csodájának akarta tudni: “Rómát az egész világnak csodálnia kell”. 1929-ban az olasz állam kiegyezett a Vatikánnal (lateráni egyezmény), a mai Vatikánváros e dátum óta létezik. Mussolini óriási palotát óhajtott magának a Forum mellett, de tervei nem váltak valóra. Ebben az időszakban kezdték el azonban egy új városnegyed, az EUR felépítését, leromboltak 15 templomot, illetve rengeteg középkori ház vált az munkálatok áldozatává.

1940-ben Olaszország a tengelyhatalmak oldalán, Franciaország megtámadásával belépett a II. világháborúba. A háború első éveiben Rómát nem érte bombatámadás. Azonban az amerikaiak sziciliai partraszállása után, 1943. július 17-én nagy bombatámadást hajtottak végre: a San Lorenzo negyed (a templom is) súlyos károkat szenvedett, és majdnem ezer halálos áldozat volt. A következő napon a Fasiszta Nagytanács leváltotta Mussolinit, akit őrizetbe is vettek. A németekkel azonban hivatalosan csak szeptember elején fordultak szembe. 1943. szeptember 7-től 9-ig a délről érkező német csapatokat heves ellenállás fogadta. Ennek leverése után a németek megszállták Rómát. Októberben kb. nyolcezer zsidót elhurcoltak. Sokszáz zsidó menekültet a Vatikánban bújtattak. 1944. június 4-én végül a szövetségesek elfoglalták várost, kiűzve a német csapatokat. A II. világháború után rohamos fejlődésnek indult. 1957-ben Rómában írták alá a szerződést, mellyel megalakult az Európai Közös Piac. 1960-ban a metropolisz otthont adott a XVII. nyári olimpiai játékok rendezvényének. A korszak két nagy befektetést igénylő építkezése a Termini pályaudvar és az Olimpiai Stadion létrehozása volt. 1990-ben ismét a sportvilág eseményeivel tűnt ki, itt rendezték a futball világbajnokságot. 2000-ben Róma a zarándokok városa lett egy esztendőn keresztül, mikor II. János Pál pápa megnyitotta a Szent Évet.