Az Etna jóval gyakrabban tör ki, mint a Vezúv, de kitörései korántsem olyan veszedelmesek, nagy robbanásos kitörések rendkívül ritkán fordulnak elő. Az ezeknél jóval “csendesebb” lávafolyások azonban mégis sokszor fenyegetik a hegy lábához épült településeket. A gyakori lávafolyásokon alakultak ki az Etnára oly jellemző lávabarlangok. Ezek akkor keletkeznek, amikor a lefelé haladó lávafolyás teteje megszilárdul, alatta azonban még áramlik a megolvadt kőzet. Így aztán a megszilárdult mennyezet alól kifolyt anyag helyén üregek maradnak vissza. Az Etnánál járva érdemes fölkeresni az Alcantara szurdokvölgyet. Ez igen mély és szűk völgy, melyet az Alcantara-folyóban egyesülő, a vulkánról lefutó olvadékvizek vájtak ki sötét színű és kőkemény bazaltba. A magas részről táplálkozó folyó hőmérséklete még nyáron sem igen haladja meg a 9-10 °C-ot, mégis érdemes végiggázolni a derékig, sokszor nyakig érő dermesztő vízben, felkapaszkodni a kisebb vízeséseken, amíg csak lehet. A sötétszürke sziklába vágott kanyon ugyanis leírhatatlanul romantikus és hangulatos, feltéve, ha a turisták özönlő áradata nem változtatja nyüzsgő közfürdővé.